Tetoválások

Joann Fletcher, a brit Yorki Egyetem régészeti tanszékének tudományos munkatársa ismerteti a tetoválások történetét és kulturális jelentőségét az emberek számára világszerte, a híres "Jégembertől", egy 5200 éves fagyasztott múmiától kezdve a mai maorikig.

Melyek a tetoválások legkorábbi bizonyítékai?

Ami a tényleges testeken lévő tetoválásokat illeti, a legkorábbi ismert példák sokáig egyiptomiak voltak, és több női múmián is megtalálhatóak voltak, amelyeket i. e. 2000 körülre datáltak. Az olasz-osztrák határ térségéből 1991-ben felfedezett Jégember és tetoválási mintázatának újabb felfedezését követően azonban ez a dátum további ezer évvel tolódott vissza, amikor is a kormeghatározás szerint körülbelül 5200 éves volt.

Le tudná írni a Jégember tetoválásait és azok jelentőségét?

A Yorki Egyetem professzorával, Don Brothwell professzorral, az őt vizsgáló szakemberek egyikével folytatott megbeszéléseket követően a gerinc alsó részén, valamint a jobb térd- és bokaízületén lévő tetovált pontok és kis keresztek eloszlása a megerőltetés okozta degeneráció területeinek felel meg, ami arra enged következtetni, hogy ezeket az ízületi fájdalmak enyhítésére használhatták, és ezért alapvetően terápiás célúak voltak. Ez megmagyarázná a kissé "véletlenszerű" eloszlásukat a test olyan területein, amelyeket nem lett volna olyan könnyű megjeleníteni, ha egyfajta státuszjelzőként alkalmazták volna őket.

Mi a bizonyíték arra, hogy az ókori egyiptomiak tetoválásokat viseltek?

Minden bizonnyal van bizonyíték arra, hogy a nők testén és végtagjain tetoválások voltak, kezdve az i. e. 4000-3500 körüli figuráktól az i. e. 1200 körüli sírjelenetekben és i. e. 1300 körüli figurák formájában ábrázolt alkalmi női alakokig, amelyek mindegyike tetoválást viselt a combján. Az észak-egyiptomi Gurob városában találtak tetoválóeszközként azonosított kis bronzeszközöket is, amelyeket Kr. e. 1450 körüli időre datáltak. És természetesen ott vannak a tetovált múmiák, kezdve a már említett három nőtől, akiket Kr. e. 2000 körüli időre datáltak, egészen a görög-római Akhmimban talált görög-római temetkezésekben talált, ilyen jellegű maradandó jelekkel ellátott női múmiák több későbbi példájáig.

Milyen funkciót szolgáltak ezek a tetoválások? Ki és miért csináltatta őket?

Mivel úgy tűnt, hogy ez kizárólag női szokás volt az ókori Egyiptomban, a tetoválással talált múmiákat a (férfi) ásatók általában elutasították, mivel úgy tűnt, hogy a nők "kétes státuszúak" voltak, és egyes esetekben "táncoslányoknak" nevezték őket. A női múmiákat mindazonáltal Deir el-Bahariban (a mai Luxorral szemben) temették el, egy olyan területen, amelyet királyi és elit temetkezésekkel hoztak összefüggésbe, és tudjuk, hogy a "valószínűleg királyi ágyasként" leírt nők közül legalább egy Amunet nevű, magas státuszú papnő volt valójában, amint az a sírfeliratokból kiderül.

És bár sokáig azt feltételezték, hogy az ilyen tetoválások a prostituáltak jelét jelentették, vagy a nemi úton terjedő betegségekkel szemben voltak hivatottak megvédeni a nőket, én személy szerint úgy vélem, hogy az ókori egyiptomi nők tetoválása terápiás szerepet töltött be, és a terhesség és a szülés nagyon nehéz időszakában az amulett egyfajta állandó formájaként működött. Ezt támasztja alá az eloszlás mintázata, amely nagyrészt a has körül, a combok tetején és a melleken található, és magyarázatot adna a minták sajátos típusaira is, különösen a hasra felvitt pöttyök hálószerű eloszlására.

A terhesség alatt ez a sajátos minta védelmet nyújtana, ugyanúgy, ahogyan a gyöngyhálókat a bebugyolált múmiák fölé helyezték, hogy megvédjék őket és "mindent bent tartsanak". A háztartási istenség, Bes kis figuráinak elhelyezése a combok tetején ismét a tetoválásoknak a tényleges szülés védelmét szolgáló eszközként való használatára utalna, mivel Bes a vajúdó nők védelmezője volt, és a combok tetején való elhelyezkedése megfelelő hely. Ez végső soron a tetoválásokat tisztán női szokásként magyarázná.

Ki készítette a tetoválásokat?

Bár az ókori Egyiptom esetében nincs kifejezett írásos bizonyítékunk, könnyen lehet, hogy egy közösség idősebb nőtagjai készítették a tetoválásokat a fiatalabb nők számára, ahogyan ez a 19. századi Egyiptomban történt, és ahogyan a világ egyes részein ma is előfordul.

Milyen eszközöket használtak?

Lehetséges, hogy a tetoválások készítéséhez egy olyan eszközt használtak, amelyet leginkább egy fából készült nyélbe illesztett hegyes hegyként lehet leírni, és amelyet W.M.F. Petrie régész fedezett fel Abydosban. Petrie a már említett, i. e. 1450 körül készült, széles, lapos tűkre emlékeztető, kis bronz eszközökből álló készletet is talált az ókori Gurob város helyén. Egy csomóba kötve több pontból álló, ismétlődő mintákat adnának.

Ezek az eszközök figyelemre méltóan hasonlítanak a 19. századi Egyiptomban használt, jóval későbbi tetoválóeszközökhöz is. William Lane (1801-1876) angol író megfigyelte: "a műveletet több (általában hét), egymáshoz kötött tűvel végzik: ezekkel szúrják a bőrt a kívánt mintázatban: ezután némi füstfeketét (fából vagy olajból), amelyet a nő melléből nyert tejjel kevernek, bedörzsölnek..... Ezt általában 5-6 éves korban végzik, és cigányasszonyok."

Hogyan néztek ki ezek a tetoválások?

A múmiákon található legtöbb példa nagyrészt pontozott vonal- és rombuszmintákból áll, míg a figurákon néha naturalisztikusabb ábrák láthatók. A sírjeleneteken és a kozmetikai tárgyak részét képező kis női figurákon alkalmanként előforduló tetoválásokon a comb tájékán Bes törpeisten kis alakjai is megtalálhatók.

Miből készültek? Hány színt használtak?

Általában sötét vagy fekete pigmentet, például kormot vittek a szúrt bőrbe. Úgy tűnik, hogy más ősi kultúrákban nagyrészt világosabb színeket használtak, például az inuitok, akik a szokásos sötétebb pigmentek mellett feltehetően sárga színt is használtak.

Mi lepte meg leginkább az ókori egyiptomi tetoválással kapcsolatban?

Az, hogy úgy tűnik, hogy a tisztán dinasztikus időszakban, azaz i. e. 332 előtt a nőkre korlátozódott. Az is, hogy néhány minta nagyon jól látható, ha elfogadjuk, hogy a nők védelmére használták a terhesség és a szülés alatt. Le tudná írni, milyen tetoválásokat használtak más ősi kultúrákban, és miben különböznek azoktól?

A számos olyan ősi kultúra közül, amely a jelek szerint a testdíszítés állandó formájaként használta a tetoválást, az Egyiptomtól délre fekvő núbiaiakról ismert, hogy használtak tetoválást.

A Kubban melletti temetőkben talált, Kr. e. 2000-15000 közötti időszakban a C-csoportba tartozó őslakos kultúrához tartozó nők mumifikálódott maradványain kék tetoválásokat találtak, amelyek legalább egy esetben ugyanolyan pöttyös elrendezést mutattak a hason, mint a fent említett Deir el-Bahari női múmiákon. Az ókori egyiptomiak a líbiai szomszédok i. e. 1300-1100 körül élt férfi vezetőit is egyértelmű, meglehetősen geometrikus tetoválásjelekkel ábrázolták a karjukon és a lábukon, és egyiptomi sír-, templom- és palotajelenetekben ábrázolták őket.

Az Altaj-hegység szkíta Pazyryk egy másik ősi kultúra volt, amely tetoválásokat alkalmazott. 1948-ban egy szkíta férfi 2400 éves testét fedezték fel jégben konzerválva Szibériában, végtagjait és törzsét mitikus állatokat ábrázoló díszes tetoválások borították. Aztán 1993-ban egy altáji sírban találtak egy nőt, akinek vállán, csuklóján és hüvelykujján szintén mitikus lények tetoválásai voltak, és hasonló korúak. A gyakorlatot a Kr. e. 450 körül élt görög író, Hérodotosz is megerősíti, aki szerint a szkíták és trákok körében "a tetoválás a nemesség jele volt, és ha nem volt, az alacsony származásról tanúskodott".

Az ókori britekről szóló beszámolók szintén azt sugallják, hogy a magas rang jeleként ők is tetováltatták magukat, és mivel "különféle állatformák" voltak a testükre tetoválva, a rómaiak az egyik északi törzset "Picti"-nek, szó szerint "festett népnek" nevezték el.

A görögök és a rómaiak körében azonban a tetoválásokat vagy "stigmákat", ahogyan akkoriban nevezték őket, úgy tűnik, hogy nagyrészt arra használták, hogy valakit megjelöljenek, mint aki egy vallási szektához vagy - rabszolgák esetében - egy tulajdonoshoz "tartozik", vagy akár büntetőeszközként, hogy bűnözőként jelöljék meg. Ezért meglehetősen érdekes, hogy a ptolemaioszi időkben, amikor egy makedón görög uralkodók dinasztiája uralkodott Egyiptomban, magát a fáraót, IV. Ptolemaiosz (Kr. e. 221-205) állítólag borostyánlevelekkel tetováltatta magát, hogy ezzel jelképezze a bor görög istenének, Dionüszosznak, a bor istenének és az uralkodóház akkori védőistenségének az odaadását. A divatot a római katonák is átvették, és elterjedt a Római Birodalomban egészen a kereszténység megjelenéséig, amikor a tetoválást "az Isten képmására teremtett ember eltorzításának" tartották, ezért Konstantin császár (Kr. u. 306-373) betiltotta.

Megvizsgáltuk Peru és Chile néhány ősi prekolumbiánus kultúrájának mumifikálódott maradványain található tetoválásokat is, amelyek gyakran ugyanazokat a rendkívül díszes, stilizált állatokat és sokféle szimbólumot ábrázoló képeket ismétlik, mint amelyek a textil- és kerámiadíszítéseiken is megtalálhatóak. A Naszca-kultúra egyik lenyűgöző női figuráján egy hatalmas tetoválásnak tűnő, a hasán átívelő és a nemi szervéig lefelé húzódó tetoválás látható, amely feltehetően ismét a születéssel kapcsolatos régiókra utal. Ezután a mumifikálódott maradványokon, amelyek fennmaradtak, a tetoválásokat a törzseken, végtagokon, kezeken, az ujjakon és hüvelykujjakon jegyezték fel, és néha az arctetoválást is gyakorolták.

Az amerikai őslakosok, például a cree-k körében alkalmazott kiterjedt arc- és testtetoválással, egy hat grönlandi inuit nőből álló csoport mumifikálódott testén Kr. u. 1475 körül szintén az arctetoválás nyomaira bukkantak. Az infravörös vizsgálat kimutatta, hogy a nők közül ötöt a szemöldök fölött, az arcok mentén és néhány esetben az állon is több vonallal tetováltak. Egy másik, 1000 évvel korábbra datált, tetovált női múmiát szintén a Bering-tengerben található Szent Lőrinc-szigeten találtak, a pontokból, vonalakból és szívekből álló tetoválásai a karokra és a kezekre korlátozódtak. A tetoválásra utaló bizonyítékokat találunk a kínai Taklamakan-sivatagban i. e. 1200 körül talált néhány ősi múmia között is, bár a későbbi Han-dinasztia (i. e. 202 - i. sz. 220) idején, úgy tűnik, csak a bűnözőket tetoválták.

A japán férfiak a Kr. u. 3. század végén kezdték el testüket díszes tetoválásokkal díszíteni.

A polinéziai kultúrák bonyolult tetoválásai feltehetően évezredek alatt alakultak ki, és rendkívül bonyolult geometriai mintákat tartalmaznak, amelyek sok esetben az egész testet beborítják. James Cook 1769-es tahiti brit expedícióját követően a szigetlakók "tatatau" vagy "tattau" kifejezése, amely ütést vagy csapást jelent, adta a nyugatiaknak a mai "tetoválás" kifejezést. A jelek aztán divatba jöttek az európaiak körében, különösen az olyan férfiak esetében, mint a tengerészek és a szénbányászok, akiknek mindkét foglalkozása komoly kockázatot jelentett, és feltehetően ez magyarázza a horgony vagy a bányászlámpa szinte amulett-szerű tetoválását a férfiak alkarján.

Mi a helyzet a nyugati világon kívüli modern tetoválásokkal?

A modern japán tetoválások valódi műalkotások, számos modern gyakorlóval, míg a szamoai magasan képzett tetoválók továbbra is úgy készítik művészetüket, ahogyan azt az ókorban, a modern tetoválóeszközök feltalálása előtt végezték. Afrika különböző kultúrái is alkalmaznak tetoválásokat, beleértve az algériai berber nők arcán látható finom pöttyöket, a nigériai wodabe férfiak bonyolult arctetoválásait és az egyiptomi keresztény koptok belső alkarján látható kis kereszteket.

Mit ábrázolnak a maori arctetoválások?

Az új-zélandi maori kultúrában a fejet tekintették a legfontosabb testrésznek, az arcot hihetetlenül bonyolult tetoválások vagy "moko" díszítették, amelyeket a magas státusz jelének tekintettek. Minden egyes tetoválás egyedi volt az adott egyénre, és mivel konkrét információkat közvetített a státuszáról, rangjáról, származásáról és képességeiről, pontosan úgy jellemezték, mint egyfajta személyi igazolványt vagy útlevelet, az arc egyfajta esztétikai vonalkódját. Miután éles csontvésőkkel belevésték a mintákat a bőrbe, koromalapú pigmentet csaptak a nyílt sebekbe, amelyek aztán begyógyultak, és így a minta bepecsételődött.

Mivel a harcosok tetoválásait életük különböző szakaszaiban egyfajta átmenet rítusaként adták, a díszítéseket úgy tekintették, mint amelyek kiemelik vonásaikat, és vonzóbbá teszik őket az ellenkező nem számára. Bár a maori nők arcát is tetoválták, a jelek általában az orr és az ajkak köré koncentrálódtak. Bár a keresztény misszionáriusok megpróbálták megakadályozni az eljárást, a nők azt állították, hogy a szájuk és az álluk körüli tetoválás megakadályozza a bőr ráncosodását, és fiatalon tartja őket; a gyakorlatot nyilvánvalóan még az 1970-es években is folytatták.

Mit gondolsz, miért jelölte meg ennyi kultúra az emberi testet, és befolyásolták-e egymást a gyakorlataik?

Úgy tűnik, hogy sok esetben egymástól függetlenül alakult ki, mint a testet védő vagy terápiás szimbólumok tartós elhelyezésének módja, majd mint az emberek megfelelő társadalmi, politikai vagy vallási csoportokba való besorolásának eszköze, vagy egyszerűen mint önkifejezési forma vagy divatnyilatkozat.

Ugyanakkor, mint a díszítés oly sok más területén, természetesen voltak kultúrák közötti hatások, például az egyiptomiak és a núbiaiak, a trákok és a görögök, valamint a római katonák által a Római Birodalom terjeszkedése során a Kr. e. utolsó és a Kr. u. első évszázadokban megismert számos kultúra között, és természetesen a polinéz kultúra is befolyásolta a maori tetoválásokat.