, 2023/3/30
Egy hatalmas, 100 ezer évre visszamenőleges új farkascsaládfa segíthet a kutatóknak megérteni, hol háziasították először a kutyákat. A tudósok - és rengeteg rajongó kutyatulajdonos - régóta töprengtek azon, hogy mikor és hol kezdték el a farkasok evolúcióját, hogy az emberiség legjobb barátjává váljanak.
És bár még nem oldották meg teljesen a kérdést, a kutatók most egy nagy, új darabkával bővítették a kutyák háziasításának kirakósát. A mai modern kutyák két különálló ősi farkaspopulációtól származhatnak: az egyik Kelet-Ázsiában, a másik pedig a Közel-Keleten - derül ki a Nature folyóiratban ezen a héten megjelent új tanulmányból. Bár két különálló háziasítási esemény lehetséges, egy másik magyarázat szerint a kutyákat egy helyen háziasították, majd később máshol farkasokkal párosították őket, DNS-ük keveredésével.
"Nem tudjuk megkülönböztetni [a két különböző] forgatókönyvet" - mondta Anders Bergström, a Francis Crick Intézet evolúciós genomikusa, a tanulmány egyik szerzője a New York Timesnak Emily Anthes. "Azt azonban elmondhatjuk, hogy a farkasoknak legalább két forráspopulációja volt". Sok kutyatulajdonos elgondolkodott már azon, hogyan fejlődtek a farkasok szelíd családi kedvencekké. Sarah Kuta. A kutatók általában egyetértenek abban, hogy a mai kutyák a szürke farkasokból (Canis lupus) fejlődtek ki legalább 15 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak idején.
A kutyák háziasításával kapcsolatban azonban szinte minden más rejtély, többek között az, hogy mikor, hol és milyen embercsoporttal kezdtek a farkasok kutyává fejlődni. Korábbi kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy a kutyákat először Ázsiában, Európában, a Közel-Keleten vagy esetleg több helyen is háziasíthatták.
Ez az új tanulmány nem határozza meg a kutyák háziasításának pontos helyét, de fontos betekintést nyújt a farkasgenetikába. A kutatáshoz 16 ország több mint 80 kutatója csatlakozott, akik 66 ősi farkas genomjának szekvenálását és hat további, archív maradványokból származó, korábban szekvenált genom elemzését végezték el. A tanulmányban elemzett farkasok az elmúlt 100 000 évben Európában, Szibériában és Észak-Amerikában éltek.
A szekvenált genomok birtokában a kutatók számítógépes szoftver segítségével összehasonlították és szembeállították a 72 állatot a mai kutyák genomjával, létrehozva egy ősi genetikai családfát. A kutatás összességében sokkal "részletesebb képet alkot a farkasok őshazájáról, beleértve a kutyák eredete körüli időszakot is" - áll Bergström közleményében, ami kétségtelenül segít a tudósoknak egy lépéssel közelebb kerülni ahhoz, hogy kiderítsék, pontosan mikor és hol háziasították a kutyákat.
"Az, hogy ennyi ősi farkasgenom birtokában vagyunk, hatalmas előrelépés a területen" - mondta a New York Timesnak Adam Boyko, a Cornell Egyetem kutyagenetikusa, aki nem vett részt a tanulmányban. "Biztos vagyok benne, hogy más kutatók is szívesen ráteszik majd a kezüket, és felfedeznek néhány saját háziállat-elméletet". A farkas DNS sokfélesége ellenére a kutatók nem találtak egyetlen olyan ősi farkast, amely közvetlen rokonságban állna az összes modern kutyával.
Azt azonban megtudták, hogy a kutyák genetikailag jobban hasonlítanak az ázsiai ősi farkasokhoz, mint az európai farkasokhoz, ami tovább erősíti a korábbi kutatásokat, amelyek szerint a kutyák valószínűleg valahol Ázsiában keletkeztek. A minták "segítenek leszűkíteni az eredet helyét" - mondta Yohey Terai, a japán Graduate University for Advanced Studies evolúcióbiológusa, aki nem vett részt a tanulmány elkészítésében, a Science munkatársának, Michael Price-nak.
Ahhoz, hogy a kutyák és az ősi farkaspopuláció közvetlenebb kapcsolatba hozhatók legyenek, a kutatóknak egyszerűen több példányra van szükségük a világ minden tájáról, különösen a déli féltekéről származó mintákból. Ez azonban kihívást jelent, mivel a DNS a hidegebb éghajlaton marad meg a legjobban, ezért a tanulmányban az északi féltekéről származó minták nagyobb mennyiségben kerültek felhasználásra.
"Még mindig vannak a térképnek olyan nagy részei, ahol nincs sok mintánk" - mondta Bergström a New Scientist munkatársának, Jason Arunn Murugesunak.
A tudósokat az is meglepte, hogy a különböző farkaspopulációk genetikailag mennyire kapcsolatban maradtak egymással több tízezer éven át szerte a világon, ami arra utal, hogy a kutyák valószínűleg rendszeresen utaztak és párosodtak. Ez tehette lehetővé, hogy a farkasok túléljék a jégkorszak végét, miközben sok más emlős kipusztult
Emellett a tanulmány választ adott egy olyan kérdésre is, amely azóta foglalkoztatta a kutatókat, hogy a régészek 2019-ben Szibériában egy 18 ezer éves kölyökkutyát fedeztek fel: farkas volt ez vagy kutya? A genetikai vizsgálat után a tudósok megállapították, hogy farkas volt.