, 2023/3/27
A mitikus, vadember vonzereje továbbra is erős. Idén ősszel hatvan évvel ezelőtt lépett be először a köztudatba a Nagylábú. "Óriási lábnyomok fejtörést okoznak a lakosoknak" - adta hírül a Humboldt Times egyik szalagcíme. A kis észak-kaliforniai újság arról számolt be, hogy egy útépítő brigád emberhez hasonló lábnyomokat fedezett fel, amelyek hatalmas, 16 hüvelyk hosszúak voltak.
Az újság volt az első, amely a lenyomatokat létrehozó titokzatos állatnak az emlékezetes becenevet adta - "Nagyláb" -, és a lény azóta is az amerikai képzeletben toporog. Ma úgy tűnik, a legendás állat mindenhol ott van: Idén két gyerekfilmben is szörnyen aranyosnak tűnő Bigfootot találhatunk: A Nagylábú fia és a Kislábú. Az Animal Planet nemrég adta le a népszerű "Finding Bigfoot" című sorozatának fináléját, amely 11 évadot élt meg annak ellenére, hogy soha nem váltotta be a címében szereplő ígéretet.
A Bigfoot Field Researchers Organization pedig Hawaii kivételével minden államból legalább egy bejelentést sorol fel az elmúlt két évtizedben. A legutóbbi, 2018 júniusában történt észlelést egy floridai nő jelentette, aki egy olyan lényről számolt be, amely úgy nézett ki, mint "egy nagy halom átázott fű". Az adatbázisban található egyéb bizonyítékok között szerepelnek feltételezett Bigfoot-ürülék, fészkek és zajok is. Ha egy fa kidől az erdőben, és senki sincs a közelben, hogy hallja, lehet, hogy nem ad ki hangot - de úgy tűnik, valaki mégis arról számol be, hogy egy Bigfoot kidöntötte.
"Az érdeklődés a lény létezése iránt minden eddiginél nagyobb" - állapította meg Darren Naish paleontológus, annak ellenére, hogy "a bizonyítékokat tekintve még csak megközelítőleg sincs semmi meggyőző". Természetesen nem a Nagyláb az első mesebeli hominid, amely Észak-Amerikában barangolt. A jeti sokáig benépesítette a csendes-óceáni északnyugati amerikai indián törzsek mitológiáját, de azok az 1958-as lábnyomok médiaszenzációvá változtatták a mítoszt. A nyomokat egy Ray Wallace nevű férfi helyezte el az észak-kaliforniai Bluff Creek közelében - de a csínytevésére csak 2002-ben bekövetkezett halála után derült fény, amikor a gyermekei azt mondták, hogy az egész "csak egy vicc volt".
Ekkorra már fontosabb bizonyítékok kerültek be a Nagyláb aktájába. 1967-ben Roger Patterson és Bob Gimlin néhány másodpercet filmezett le egy két lábon járó szőrös lényről ugyanannál a Bluff Creeknél - ez a mai napig a leghíresebb és legvitatottabb Bigfoot "bizonyíték". Az, hogy a Patterson-Gimlin-filmet ugyanazon a helyen készítették, ahol Wallace megrendezte átverését, csak egy ok arra, hogy kétségbe vonjuk a hitelességét.
A szkeptikusok szerint az állat egy jelmezbe öltözött ember volt, míg a hívők azzal érvelnek, hogy a lény mozgása és testarányai alapján nem lehetett emberi. A vita már fél évszázada tart, ami felvet egy sajátos kérdést. "Hogyan lehetséges, hogy a bizonyítékok nem lettek jobbak, annak ellenére, hogy a kamerák mennyisége és minősége exponenciálisan nőtt?" - kérdezi Benjamin Radford, a Committee for Skeptical Inquiry kutatója.
A bizonyítékok hiánya azonban még mindig nem jelenti a hiányt. A vadon élő állatok nem éppen fotózkodnak, és a bolygó egyre zsugorodó erdei még mindig rendszeresen tartogatnak meglepetéseket, mint például a saola, a tehén szelídítetlen unokatestvére, amelyet 1992-ben fedeztek fel tudósok Vietnamban. De a saolára nem vadásznak amatőrök légiói fényképezőgépekkel. Szilárd bizonyítékokkal vagy anélkül, sokan egyértelműen hinni akarnak a Bigfootban. Ami azt sugallja, hogy inkább az emberi képzeletről van szó, mint az emberi evolúcióról.
Naish azt írta, hogy a Bigfoot a modern amerikai "egy egész emberiségre kiterjedő kulturális koncepció megnyilvánulása, nem pedig egy zoológiai valóság". Sok közös vonása van az ausztrál yowie-val és a himalájai yeti-vel: egyenes testtartás, bozontos szőrzet és természetesen nagy lábak. Mint úgynevezett vademberek, durva tükröt tartanak a saját fajunk elé: Milyen lenne a Homo sapiens, ha a civilizáció nem szakította volna el a természettől?
Egyesek úgy tekintenek ezekre a kriptohominidákra, mint a tiszta szabadság szimbólumaira, akik ösztönösen élnek, és meghiúsítanak minden erőfeszítést, hogy lefogják őket. A Bigfootot keresni az erdőben annyi, mint belekóstolni ebbe a szabadságba. Az ösvényen az ember extra-hangolódik a természetre: az ürülék szagára, a letörő ágak hangjára, a furcsa lenyomatokra a földben. Amíg Amerikában vannak vadregényes helyek, addig a Bigfoot olyan lehetőség marad, amelyet a leglelkesebb hívei számára sem lehet megcáfolni.
A Nagyláb vadászata a felfedezés egy korábbi módját idézi, amikor az új ismeretek nem a felsőfokú diplomák és drága gépek, hanem a kíváncsiság, a bátorság, a türelem és a túlélés termékei voltak. A 19. században az amerikai táj feltárta fenségeit az egyszerű telepesek előtt, akik nyugat felé nyomultak az európaiak által még fel nem térképezett területekre. A Nagyláb nyomába eredni ma azt jelenti, hogy ezt a határvidéki szellemet közvetítjük (és az indián hagyományokat is magunkévá tesszük).
A Bigfoot más, kevésbé romantikus, de nem kevésbé tartós amerikai tulajdonságokat is megtestesít, mint például a hiszékenység és a figyeleméhség. "Annyi hamis videó van" - mondja Loren Coleman, a Maine állambeli Portlandben található Nemzetközi Kriptozoológiai Múzeum alapítója. A probléma a közösségi médiával egyre súlyosabbá vált, ahol a vírusos átverések, mint például a drónfelvételek egy állítólagos Bigfootról egy idahói tisztáson, milliós nézettséget érhetnek el. Coleman a maga részéről úgy véli, hogy van bizonyíték a Bigfoot létezésére, de ő és hasonlóan gondolkodó társai nehezen tudják a figyelmet erre az anyagra irányítani a nyilvánvaló csalások növekvő száma közepette.
"A technológia tönkretette a régi kriptozoológiát" - mondja Coleman. Panasza visszhangozza az amerikai mainstream életben is felmerülő aggodalmakat, ahol a konszenzus megteremtését ígérő technológiák valójában minden eddiginél nehezebbé tették az igazság felismerését. Az interneten a Bigfoot sokkal barátságosabb élőhelyet talált, mint az észak-amerikai erdők. Kiderült, hogy Bigfootnak nem kell léteznie ahhoz, hogy örökké éljen.